Amikor egy áram áramlik át a vezetőn, a vezető a vezető bizonyos ellenállása miatt felmelegszik. A fűtőérték pedig ezt a képletet követi: Q=0,24I2RT; ahol Q a fűtőérték, 0,24 állandó, I a vezetőn átáramló áram, R a vezető ellenállása és T az az idő, amikor az áram átfolyik a vezetőn; Könnyen láthatjuk a biztosíték egyszerű működési elvét.
Ha meghatározzuk az anyagot, amelyből a biztosíték készült, és annak alakját, akkor az R ellenállása viszonylag meghatározható (ha nem vesszük figyelembe az ellenállási hőmérsékleti együtthatót). Amikor az áram átfolyik rajta, az felmelegszik és hője az idő múlásával növekszik. Az áram nagysága és az ellenállás határozza meg a hő keletkezésének sebességét. A biztosíték konfigurációja és beépített állapota határozza meg a hő eloszlásának sebességét. Ha a hő keletkezésének sebessége kisebb, mint a hő elvezetésének sebessége, a biztosíték nem fog kialudni. Ha a hő keletkezésének sebessége megegyezik a hő eloszlásának sebességével, akkor az nem fúj jelentős ideig. Ha a hőtermelés sebessége nagyobb, mint a hő eloszlása, akkor egyre több hő keletkezik. És mivel rendelkezik bizonyos fajlagos hővel és minőséggel, hőemelkedése a hőmérséklet emelkedésében tükröződik, amikor a hőmérséklet a biztosíték olvadáspontja fölé emelkedik, a biztosíték ki fog fújni. A biztosíték így működik. Ebből az alapelvből tudnunk kell, hogy gondosan tanulmányoznia kell a kiválasztott anyagok fizikai tulajdonságait, és biztosítania kell, hogy a biztosítékok tervezésénél és gyártásánál egységes geometria legyen. Mivel ezek a tényezők fontos szerepet játszanak a biztosíték normál működésében. Ismét helyesen kell telepítenie, amikor használja.
